Szombati estünkről Turi Tímea írt a literán.

„Februári” beszélgetésünkben – amelyre, vigyázat, március 6-án szombaton este kerül sor! – Németh Gábort és Schein Gábort kérdezzük többek közt arról, hogyan válik a saját élet, a saját tapasztalat regénnyé, elbeszélés-technikailag mi különböztet meg önéletrajzot és fiktív önéletrajzot (főként, ha utóbbi egy angyalé, és nem is egy készül belőle), és beszélünk identitásról, kívülállásról, megbélyegzettségről és történelemről.

Március 6-án este héttől tehát párbeszédben a Zsidó vagy? (Kalligram, 2004) és az Egy angyal önéletrajzai (Jelenkor, 2009), illetve szerzőik.

Várunk szeretettel!

Kedves Barátaink,
2009. november 25-én, amikor Testi mesék a húsról címmel Kiss Judit Ágnes és Nemes Z. Márió voltak a vendégeink, Novák2 már nem is kamerázott :(


Találtunk azonban egy linket, s hogy ne tűnjünk linknek, közzétesszük:

Ellenlábas: 2009. nov. 25. 19 óra, Nyitott Műhely

Ezúton is köszönet Tom Daedalusnak! :)

ugorj ide:
http://litera.hu/hirek/apak-es-fiuk

Kedves Barátaink,
átveszem a szót Novák2-től, aki a Nyitott Műhely egy nyitott réséből követte figyelemmel az eseményeket, még anno Domini MMIX. (vagyis 2009-ben). Akkor Novák2 korgó gyomorra és állandósuló nyomorra panaszkodott, s bár ez akár hevenyészett rímpárnak is fölfogható, nem mutatott affinitást az irodalom dolgai iránt. Ennek ellenére aggódom érte! Hová tűnt Novák2? Finta Laci tette volna ki aprócska szűrét? Vagy gyanakodjunk a továbbiakban minden Pistára – különösképp a Trap családnevűekre? Jó Novákunk mintha ez irányba célozgatott volna…

Akárhogy is, 2009. október 27-én Novák2 még a nyitott rés lakója lehetett, ugyanis további titkos felvételre bukkantunk, amely két gyengéd hölgy szereplésén túl Péterfy Gergely és Horváth Viktor beszélgetést lett volna hivatott rögzíteni. Attól tartok, Novák barátunk akkor már egészségügyi problémákkal küzdhetett, arra ugyanis nem fordított gondot, hogy az utókor forrásértékű dokumentumként használhassa fel a kamerája által rögzített képsorokat. A beszélgetésből ugyanis egy szót sem lehet érteni.

Magam ugyan megkíséreltem dekódolni a zörejeket, és Péterfy Gergely szavaiból egyértelműen kivettem, hogy azt a figurát, akit Michele d’Astének hívtak, egy könyvesboltban találta, teljesen véletlenül. No nem úgy, ahogy mi bukkannánk Novák2 nyomaira, ha minden lyukba-zugba belenéznénk, bár a zug stimmel: zugfordításban és zugkiadványban jelent meg a naplója Budavár visszavételének valahányszázadik évfordulójára. Horváth Viktor szavaiból azonban sajnálatosan csak ennyit értettem: történelem, történelem, történelem. Meg kell állapítsam, majdnem ugyanarról beszéltek, de egész biztos, hogy másként.

A Novák-rögzítette képsorok helyett tehát érjétek be Valuska Gábor fotóival. És további magyarázkodások helyett is érjétek be Valuska Gábor fotóival.









lejegyezte: csillag

fotók: Valuska Gábor

2010. január 26. 19 h. Nyitott Műhely

Miután a kutya kissé lecsillapodtott, újra az irodalmi élvezeteknek szentelhettem néhány önfeledt percet...
Felködlik itt Szigliget, ahol még nem jártam, de mezei egér barátom sok szépet mesélt az ottani élményeiről, a morzsahegyekről és a bőven hulló süteményesőről. Mesélte, hogy van ott egy nagyon szép könyvtár is, benne ízes könyvek, köztük a kedvence, Juhász Ferenc zamatos kötete. De vissza a nyirkos valóságba: itt valamilyen rókáról esik szó, szerencsére rövid ideig, ízlés, komment (ez talán valamilyen takarmányféle lehet), blog (ez nem tűnik fogyaszthatónak) jönnek még szóba.
Egy időre ismét elvesztettem a fonalat, amikor ismét a szemembe ötlött az aktív közönség szatyra, amelyben jól sejthetően zsömlék és egyéb jó falatok lapultak, ám ezt az érdeklődést a tag is kiszúrta és gyöngéd fejkörzésekkel adta tudtomra, hogy a zacskó az ő kizárólagos tulajdonát képezi. Ekkor az orvostanhallgató épp a kritikáról értekezett, és nemcsak a hallottak szomorítottak el kissé, hanem az az egyszerű tény is, hogy a zsömlés szatyor ekkor, úgy tűnt, végleg távozott a közelemből. Ízlés, ceruza, betűemberek. Szépség, hervadás és szerep. Ezekhez nem szívesen szólok hozzá, kicsit el is kedvetlenítettek a hallottak.
A hosszabb hajú hölgy hangsúlyos mondata: az íírásról való írás - visszahozott pillanatnyi melankóliámból, így tisztult ki végre a kép: a jelmezes színésznő nem az, akinek gondoltam - azt mondja magáról, hogy ő a "kedves költő". Ő lenne tehát Juhász Ferenc?

Ellenlábas 2. rész from BETA on Vimeo.

A szokott zajokra ébredtem szeptember 23-án estefelé. Nyirkos padlórésem fedezékéből kilesve izgatott közönségelemet pillantottam meg. Kezében szatyrot lóbált - ezzel rögtön a szívembe lopta magát. Laci ma is elfelejtette kikészíteni a sajtot, korgó gyomorral bosszút esküdtem. Meg nem nevezett szervtől zabrált kézi fejkamerámmal leleplező kandikamerás felvételt készítek, így vetek véget az állandósuló nyomornak. A szerv - neve maradjon titokban, legyen elég annyi, hogy kedvenc sajtom és a cég nevének betűi rejtett átfedést mutatnak - két hete keresett fel, egy cetlit csúsztatott valaki a résbe, amelyen ez állt: rögzíts minden gyanús eseményt. Eljött az idő!

A "pódiumon" két gyöngéd hölgy, egy Ofélia jelmezes színésznő és egy orvostanhallgató - aki esetleg brit tudósok középiskolásra fazonírozott ügynöke lehet - foglalt helyet. A beszélgetés felvételét nehezítette a tény, hogy a szatyros tag néha egyenesen a kamera elé tülekedett, ezért egy rövid emlékeztetőt is készítettem, amit most ünnepélyesen közzéteszek.

Fontosabb kulcsszavak:

nehezen megnyíló csatornák - ha valaki, hát én tudnék mesélni erről
egymásnak feszülő generációk - irodalmi példával előhozakodva: ki ne ismerné a mezei egér és a városi egér példázatát..
fogyás, éhség - eh
csirke, lóláb - ah
egy jól megrágott könyv, vagy valami hasonló .- a fent emlegetett színésznő álma..milyen igaz és szép!

Végül álljon itt a kis film, ami némiképp hirtelen ér véget, mivel egy arra kóborló öleb egy időre visszakergetett a deszkák közé.

Ellenlábas from BETA on Vimeo.